VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SZEMERE Pál

( Pécel, 1785. február 19. - Pécel, 1861. március 14. )

költő, kritikus, szerkesztő

Iskoláit többek között Pápán végezte, Pesten és Pécelen lakott. 1808-ban ügyvédi diplomát szerzett, de az irodalom érdekelte. A Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója, 1831-ben a Magyar Tudós Társaság, 1840-ben a Kisfaludy Társaságnak tagja. Gazdálkodó és ügyész volt, később csak az irodalomnak élt. Kazinczy híveként Kölcseyvel együtt írta a Felelet a Mondolatra c vitairatot. Kazinczy is bizalmasának tekintette, a nyelvújítási harcokban elsősorban az ő támogatására számított. Szerkesztette a Hazai és Külföldi Tudósításokat, a Tudományos Gyűjteményt, az Aurórát. Sokat tett a magyar irodalomkritika kibontakoztatásáért.
M.: Alkalmi versdarabkák. Pozsony, 1802–1804. – Poétai zsengék. Pest, 1806. – A párisi adós. (vígj.) Buda, 1841. – Szemere Pál munkái. 1–3. köt. (Kiad. és bev.: SZVORÉNYI József.) Bp., 1890.
I.: JÁNKY István: ~ esztétikai és poétai nézetei. Pécs, 1928. – P. BALÁZS János: ~ mint nyelvész. = MNy., 1961. 4. sz. – Harmath–Katsányi. – Szinnyei. XIII. köt. – ÚMÉL VI. köt. – ÚMIL 3. köt.